A Csíksomlyóhoz közeli Csíkcsomortán egyre inkább a kulturális élet székelyföldi központjai közé tartozik. Többek között a csíki versmondóünnep, a nyári verstáborok és sok más rendezvény okán.
Mindezek mögött a Varga Sándor András vezette Fortis Hungarorum Kulturális Egyesület áll, és a tevékeny támogatók egyike a Fehérvár Médiacentrum is. A varázslatos helyszín minden esetben a Szellő Szálló, de a légkör megteremtői közé sorolhatjuk a helyieket, a székely közösség tagjait is, élükön Ferencz Csaba polgármesterrel. Legutóbbi rendezvényükre néhány héttel ezelőtt került sor.
Október szép napjaira a műkedvelő színjátszócsoportokat várták számos helyről. Jöttek is a rendezvény helyét adó faluból éppúgy, mint Csíkpálfalváról, Csíkdelnéről vagy éppen Abonyból, Csanádpalotáról, Jászfényszaruból és Tóalmásról, tehát határainkon innen és túlról egyaránt. A Hargita megyei kulturális vezetők is jelen voltak, de a jelenlegi Magyarországról is átjöttek például Szegedről, a Nemzeti Művelődésügyi Intézet Csongrád megyei irodájától. Olyan kiváló színházi emberek is az előadók között voltak, mint Bucz Hunor, a budapesti Tér Színház alapítója és rendezője, aki egyébként költő is, valamint fia, Bucz Magor, aki a fiatal zeneszerzőnemzedék egyik legkiválóbbja, többek között a CroPatria nemzetközi zeneszerzőverseny győztese. A rendezvény lelke, házigazdája Varga Sándor András – aki korábban a Fehérvár Médiacentrum hírigazgatója volt. Egyik álma valósult meg ezzel a rendezvénnyel. Elméletről és gyakorlatról egyaránt szó esett, és valódi tapasztalatcsere volt ez a néhány nap a gyönyörűséges, lelket tápláló környezetben. Felvételről megnézhettük többek között az abonyiak
Csongor és Tünde előadását, Király Béláné rendezésében. A sajátos felfogás érdekessége, hogy a szereplők mind diákok, sőt a két címszereplő még csak tizedik éveiben jár, a többiek középiskolások. Bizonyítván egyben, hogy a drámairodalom klasszikusai sem jelenthetnek leküzdhetetlen akadályt az amatőr és műkedvelő együttesek számára. Persze az is szóba került, hogy a feladatok közé tartozhat a könnyedebb szórakoztatás is. S ha akad olyan drámaíró, aki kifejezetten műkedvelők számára ír darabot, akkor ez különös érték. (E sorok írója ezért népszerűsítette Serfőző Simon Jövőlátó című, Szent
István királyról és Szent Imréről szóló darabját, amit másfél évtizeddel ezelőtt szülőfaluja, Zagyvarékas számára írt a szerző, s amit elő is adtak a helyi erők aktív közreműködésével.)
Szóltak az előadók a különböző fel- tételekről, a nem mindenütt rózsás helyzetről, az anyagi nehézségekről, a Kárpát-medencei műkedvelő színjátszás jövőjéről is. Egyértelművé vált, hogy ezek a csoportok a civil társadalom jelentős tömegbázissal rendelkező képviselői, és lakóhelyükön a közösségteremtés és a közízlés formálásának követei. A konferencia végén kiadott nyilatkozatban (amit eljuttattak a Magyar Írószövetséghez, a Nemzeti Színházhoz, a Nemzetstratégiai Kutatóintézethez és a Nemzeti Művelődési Intézethez) megfogalmaztak számos feladatot. Többek között a szakmai továbbképzés fontosságát, az eddigieknél szorosabb együttműködést, a kiadványok internetes hozzáférhetőségének megteremtését vagy éppen az olyan pályázatok meghirdetését, amelyeken kortárs írók vehetnének részt. A szakmai kérdéseken kívül persze színes programok is gazdagították az
együttlétet. Ezek egyikén a település díszpolgárává választották a főszervezőt, Varga Sándor Andrást. Hasonlóképpen a lelki élmények közé tartozott egy szép kirándulás a Nyerges-tetőre és a gelencei, XIII. századi műemléktemplomba. Táj, haza, magyarság, kultúra, ember szerves egységét erősítendő.
Bakonyi István
(fotó: Megyeri Zoltán. forrás: FehérVár Közéleti hetilap)
